Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: Testvérharc
RÁCZ PÁL: TESTVÉRHARC A sötét nehéz volt és rossz szagú volt a kis földes szoba, ahol az egér rágcsált. Féldiót rágcsált, amelyet a kis hét éves Tamás ejtett él az este, mielőtt aludni tette volna a mostohaanyja, a ronggyal bélelt szenyszes díványra. Arra ébredt, hogy az egér a dióval játszik a sarokban Felült. A sötéten át semmitse látott, csak érezte, hogy apja mélyen alszik a fal melletti ágyon. Olykor cifrákat horkolt. Mostohaanyja a másik ágyon, a másik fal mellett feküdt. Kettejük 'között volt az asztal, rajta egy ruszlis kancsó víz, egy doboz gyújtó és a lámpa. Tamás minden erejéből nézni akart, de nem tudott. — Nyau ... nyau ... A macska az udvari ablakon kaparászott. Tamás kicsi vézna gyerekteste összeborzadt. — Apa! ... Apa! Száraz torokkal suttogta és nézett. A szeme kidülledt, de semmitse látott, csak a mostohaanyját hallotta olykor-olykor, amint felnyögött. Mindig gyakrabban nyögött. A macska kint már az alacsony ablak fölső peremére kapaszkodott és karmaival be szakította a papírt, amely az egyik üvegtáblát pótolta. Az asszony hosszan nyögdécselt. Tamás úgy érezte, hogy felült az ágyban. Aztán visszaesett és lenyelt fájdalmában sóhajtozni kezdett. — Jaj, Istenem, Istenem ... Tamás az apját szerette volna hívni, de az ismét horkolni 'kezdett. Az egér már az ágy alatt görgette a féldiót. Az asszony jajgatni próbált. — Jaj, öregem, kelj fel... Tamás érezte a sötétben, hogy apja felemelkedik. — Na. mia? — Rosszul vagyok, — mondta az asszony.
