Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
— de, de, kijavítom. Irma egy pillanatra elgondolkozott és nem tudta megérteni, hogy hogyan lehetett az, hogy nem volt világítójuk? Gazdag kislány volt, egyedül leküldték őt ide öreg rokonához, hogy amíg le nem vizsgázik, lakjon itt. — és hogyhogy nem volt világítójuk? Gyertya sem volt? Petróleum se? — semmi se volt kérem, semmi se! — hát akkor hogyan világítottak? Későbben hogyan írta le a többi leckét? Joákimnak nehezére esett, hogy mindent elmondjon, de érezte, hogy a lány sarokbaszorította őt. Azon gondolkozott, hogy megmondja-e Gergely esetét? És ha elárulja őt? Akkor őt is elviszik a csendőrök. De Gergelynek is baja eshet, meg az ő édesapjának is, meg Gergely apjának is. Paraszt esze gyorsan előregondolt. De aztán érezte, hogy meg kell mondani az, igazat. Csak nem fogja őt elárulni ez a lány. — megmondom, hogy hogy volt — mondta csendesen Joákim, — de ígérje meg hogy senkinek sem mondja el, mondta csendesebben Joákim. — ne féljen, én nem mondom el. — mosolygott a kislány. — úgy volt kisasszony kérem, hogy faggyú sem volt a faluban, de a Gergely gyertyát lopott a sekrestyéből és két könyvért nekem is adott belőle, így tudtam a többit leírni, meg a mértani testeket is csak így tudtam összeragasztani, de ne mondja ezt el senkinek, mert akkor a csendőrök Gergelyt is, engemet is becsuknak, pedig úgy félek tőlük, mert már nálunk sokat jártak. — mi miatt jártak? Joákim rosszul érezte magát, nem akart felelni, de udvariasan mondta: — nem mondja el kisasszony? Úgy félek... nem is ismerem magát és ezeket most elbeszélem itt. Nem mondja el? — nem! — becsület szavára? — no hallja! — nevetett Irma. — azért jártak nálunk, mert édesapám is lázadó volt, nálunk sokan lázadók és egyszer fegyvert, máskor búzát, harmadszor más valamit kerestek ... No, folytatjuk? — ugyan, hagyja — legyintett kezével Irma, mára elég volt. — de ... mégis... mit fogok mondani a tanár úrnak, hogy mit tanultunk? — hát jó, fordítsunk még egy kicsit. Maga fordítsa, én majd hallgatom, jó? — jó.
