Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
is visszafizették az apró kölcsönöket, mert ők is elvesztették volna becsületüket, amelyre oly büszke a fiatal gyerek. Joákim, meg a többi fiú ott ültek a játéktéren és nézték a válogatott mérkőzést: izgultak és kiáltoztak, örültek és aggódtak. A közönség is olyan volt, mint a gyerekek: az is izgult és aggódott, meg örült. A kerítés mellett dúslombú májfák álltak, a pálya zöld gyepén szinte elveszett a friss meszelés. A szünetben a bejáratnál feltűnt a latin tanár. Merev nyakkal jött, esernyőjét méltóságteljesen vitte kezében. Fekete ruhában, fekete kabátban volt. Ráncolt homlokkal nézett széjjel a pályán, majd a közönség sorai közé ment. Joákim és társai észrevették és riadtan akartak menekülni, de nem lehetett. A tanár észre vette őket, éppen feléjük tartott. — hát maguk? Mit keresnek itt? Maguk már felnőttek? Holnap reggel kérem feleltetek és aki nem tudja majd leckéjét: irgalmatlanul elbuktatom! A gyerekek szétrebbenve szaladtak haza a pályáról és átnézték a leckét. Joákim is hazaszaladt és tanulni kezdett, de nem tudott. Rukóné megkérdezte, hogy hol volt délután? — meccsen voltunk, ma bajnoki mérkőzés volt, de a latin tanár hazakergetett. Minek jön ki olyan ember a pályára? — jót akar az. Azt akarja, hogy magukból tisztességes emberek legyenek. — igen, de nem úgy lesz az emberből tisztességes ember, ahogy ő kiabál az osztályban. — mindég a tanárt szidják, pedig mindég a tanuló a hibás. — nem egészen Rupkóné. Van egy tanárunk, az öreg görög tanár, nálunk most történelmet tanít, az jó ember, de annál tudunk is. Az nem kiabál, nem szid össze és mégis tanulunk nála. Másnap reggel a latin tanár vésztjósló csendben foglalta el katedráját és tíz-tizenkét nevet hadart el. Aki nem hallotta, hogy az ő nevét is mondta, az már is maradhatott a helyén, az négyest kapott. — na, hát ezek azok a híres sportolók. Halljuk kérem, hogy mit tanultak? Molnár, mutassa a készületét. — tessék. — hm. Fordítson! Molnár fordított. — deklináljon. Az is megvolt, a konjugálás is ment, a kifejezések is mentek, hát csak várták, hogy mivel zavarja majd a helyére. — a mai leckében mi a legutolsó szó? — ?
