Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
MORVAY GYULA: FIÜ A TAVASZBAN A réteken felszínesedtek a virágok: messziről a nyár integetett. Joákim szorgalmasan járt iskolába. Most már könynyebb volt kigyalogolni. A vonatrablásról senkinek sem szólt, hiszen mindenki arról faggatta őt: — mondd el, hogyan volt? Mikor történt? Mit vittek el? Joákim nem beszélt. Az osztályban a tanár néha-néha eltért a leckétől és szabad előadást rendezett. Ma éppen arról beszélt, hogy a rómaiak és a görögök mennyire megbecsülték az iskolát. — ti is szívesen jöttök majd egyszer ezek közé a falak közé, mert hszen itt nagy dolgok történtek veletek. Szeretettel kell majd visszagondolnotok tanítótokra és mindazokra, akik titeket a becsületes életre tanítanak. Ne feledjétek el: nagy dolgok történnek most kinnt az életben és itt bent az iskolában. Joákim elgondolkozott a szavak fölött, de nem érezte, hogy itt az iskolában valamilyen nagy dolgok történtek volna vele. Most a vonatrablásra gondolt, édesapja bebörtönzésére gondolt. Azok megmozgatták őt. A petróleum miatt még most is erősebben ver a szíve, mert mi lesz, ha a csendőrök házról-házra összeírják azokat, akik loptak? Mit fog szólni ez a kis emberke, ha a jegyző, vagy a csendőrség bejelenti, hogy Barna Joákim Fokos Gergellyel egy kanna petróleumot lopott a vonatból? Azt fogja mondani, hogy hiszen mindenki lopott. De erre a tanár erélyes hangon rá fog szólni: — még ha mindenki is lopott ott, neked nem lett volna szabad, mert te nem ezt tanulod az iskolában! Osztálykönyvi beírást kapsz, róvót és év végén elbuktatlak, hogy tudd meg, mi az iskolai rend! A faluban elcsendesedtek a dolgok. A csendőrök nem írták össze azokat, akik kirabolták a vonatot. A fojtott csend azonban sivítós vihart rejtett az emberek között. Végétért az iskolai év. Joákim is megkapta bizonyítványát: nem buktatták meg. Otthon édesapja nem is dicsérte meg őt. Annyit mondott, hogy ennek így kell lenni. Joákim várta, hogy édesapja legalább azt fogja neki mondani: — no fiam, ez rendes és tisztességes munka volt tőled- Nehéz, háborús idők járnak, se ennivaló, se petróleum, se semmi és mégis tanulnod kellett. Ezután is ilyen rendes gyereknek kell lenned.
