Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Kelembéri Sándor: A korszerű kisebbségi ideológia alapgondolata

az egész kisebbségi ideológiát. Sorsközösség és újra és megint a sorsközössg! Ebben a pillanatban ezt az egy szót messzire világító neonfénnyel szeretném a kisebbségi miagyar égboltozatra írni, hogy bevilágítson minden magyar lélékbe, amely már erői fogytán van, vagy éppen elvesztette önmagát. Sorsközösség. Az első pillanatban talán negatívumnak látszik ez a meghatározás, amely csupán egy tényt, egy keserves valóságot jelent, de nem mutat kivezető utat ebből a keserves valóságból. Hiszen egy dolgot, így a sorsközösség gondolatát is, különiféleképpen lehet értelmezni. Én azonban úgy értelmezem, hogy: testvéremnek tekintem a sorsközösségben élő kisebbségi nemzettest minden fiát, — minden megkötés: felekezeti, osztály- és világnézeti különbség nélkül, — aki a kisebbségi nemzettesthez tartozónak vallja magát s vállalja annak életét minden örömével és minden fájdalmával együtt. Sok öröm ugyan nincs ma abban: kisebbségi magyarnak lenni s éppen ezért senkit sem foghatok kötéllel, hogy vállalja ezt a sorsot s ezzel együtt: a sorsközösséget. De aki vállalja, — aki nem napraforgó természet, hogy mindig a napos oldal felé fordítja a fejét, — azzal szemben a felebaráti szeretőien is messze túlmenő kötelezettséget érzek; annak megfogom a kezét, ha el akar esni; azzal megfelezem a darab kenyeret, ha éhes; amellett ott állok az élet minden vonalán és segítem, gyáimolítom, istápolóm; azért verekszem, azért kiállók a porondra még veszedelmek árán is, ha ezt parancsolja a nemzettestvéri érzésem. Az én értelmezésemben tehát ezt jelenti a sorsközösség; az egész kisebbségi nemzettest lelki egybeforrását; a mág sajnálatosan fennálló osztály- és felekezeti ellentétek teljes lerombolását; a nemzettestvéri segítőkészség minden vonalon való alkalmazását; az elfogultság, a kicsinyesség, a gyűlölködés beteges tüneteinek magasabbvonalú szempontokra való becserélését, olyan maga-