Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Színház, film - Budapesti bemutatók. Cirkusz

A magyar színpadi játékfor­ma első feltétele, hogy a ma­gyar színjátszás megtalálja magyar karakterét. Ennek az új formának az alapja tehát a fajta nemzetalkatában van. önként következik ebből, hogy magát a színpadi fizikai­mozgás magyar-formáját is itt találhatjuk meg. Szerencsés körülmény, hogy a magyar mozdulatbőség a legszélesebb lendületektől a legzártabb mozdulatokig enged. (Tágab­­ban mint az orosz mozgásvé­na.) A népi karakterből eredő színpadi mozgás a legmaga­sabb színjátszói fokot képvise­li és a játékmozgásnak meg­lepően bőséges tárháza. A lírai lágyságtól a tomboló vadságig, az intelligens köny­­nyedségtől a primitív súlyos­ságig minden fokozatban tel­jesen kifejező mozdulatot kap­hatunk onnan, a legváltoza­tosabb mozgásformákat. A színpadi játék másik té­nyezőjének, a hangnak termé­szetes magyar adottságait te­kintve ugyanígy bőséges ala­pot találhatunk ott. Ezeknek az adottságoknak maradékta­lan és helyes felhasználásá­val, elsősorban a magyar szó különleges zenéje és a moz­gás eredeti szépsége jut ér­vényre. Nincs európai nép, amelyik ilyen gazdag válto­zatban tudna hangot és moz­gást kölcsönözni színjátszásá­nak. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy a magyar szín­játszóformára való rátalálás és annak kifejlesztése mekkora eredményt jelent, még az egyetemes színjátszás szem­pontjából is. Hangsúlyozzuk, hogy ez az új játékforma nem a nyersebb, népies formákat kívánja színpadra vinni, ha­nem a sajátos népi formaér­tékeket akarja megfelelően művészi fokra emelni, hogy megteremthesse a színjátszás magyar formáját. Budapesti bemutatók. CIRKUSZ. Karl Zuckmayer Ka­therine Knie cimű színjá­tékét Kosztolányi Dezső fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. A szín­játék magyar cime; Kristóf Katica. Cirkuszdarab. „Mű­­vészdarab." A nagyon­­nagyon fáradt komédia-művé­szet sodródik itt a művésziet­­len, de nyugodtabb, kenye­­retadó kispolgári világ felé. A kimerült, beteg, gyökerétől elszakadt és haladásképtelen cirkusz halálos vergődése fo­lyik itt. Innen is megtudjuk, hogy bár a cirkuszművészetet a film, sport, a nála izgalma­sabb detektivregény és a mai rohanó világ hengerelte le, végeredményben mégis csak saját tehetetlensége fek­tette kétvállra. Zuckmayer, színjátéké­ban elsősorban a művészet szimbólumaként állítja be a cirkuszt. De főalakjában, Kris­tóf Katicában már nem „bu­zog" a beteg komédiásvér. A cirkusz — jelképesen a mű­

Next

/
Thumbnails
Contents