Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Szent-Ivány Géza Dr.: A palóc magyarság ethnikuma

gyerekkoromban Rimaszombatban, Rozsnyón készítettek igen szép ilyen díszes edényeket palóc mesteremberek.

Ugyancsak a palócmesteremberek csinálták a szép rojtos fűrtű gubákat, meg a szűröket. A gubások a palócság ősi jó meleg téli viseletét a gubát, gyapjúból szőtték Rimaszombatban meg Miskolcon, a szűrszabók pedig az öreg, rövid, hosszú és cifraszűrt abaposztóból Rimaszombatban, Losoncon, Gyarmaton, Gyöngyösen készítették. Rimaszombatban a hajdanában a palócok által hordott és szögezés nélkül készült sarukat a palóc vargák csinálták. A vargák nagyra tartották magukat s még a varga gyerekek labdajáték közben is lekicsinyelték a suszter gyerekeket az alább fennmaradt kiolvasó vers szerint:

— Páter Noster, Apád suszter. Az enyém varga. Fusson a labda.

A palóc hagyomány és szokás legtöbbje az emberi három nagystátióhoz, a születés és kereszteléshez, a mátkaság és házassághoz, végül az elmúlás és temetéshez fűződik. A palóc ember a keresztséget első, a házasságot második és a temetést harmadik tisztességtételnek, vagy szükségnek mondja.

A fekvő asszony különösen a barkóknál és matyóknál az elődeitől örökölt — sátorlepedővel — körül sátorozza nyoszolyáját és az első házban szüli meg gyermekét. A lepedő sarkába sót, kenyeret, foghagymát kötnek, a rontás ellen, hogy a gyermeket a boszorkák, meg a bűbájosok szemmel meg ne verjék. A vén asszonyok be-be néznek a házba és érdeklődnek: — Me lett-e má? És künn a konyhában, pitarbarr imádkoznak az újszülöttért. — A mattyó gyereket azonnal elviszik keresztelni, nehogy pogányként bolyongjon a más világon, ha hamarosan meg talál halni. A komaasszony ha a keresztelőről a templomból visszahozta a bábával a gyereket azt szokta mondani — Farkast vittem. Bárányt hoztam. — Honiban a gyereket csak két hét múlva keresztelik. Nógrádban, ha nagyon — genge — azonnal, különben egv hét múlva, Gömörben a katholikusok hamarább, a protestánsok később tartják a gyereket a keresztvízre. A komaasszony meg a rokonok a fekvő asszonynak amig felkel és megerősödik állandóan hordják az ételnemüt oly bőséggel, hogy az egész ház népe ezen él. Azonfelül a komaasszony a keresztgyerek részére mindenféle ruhaneműt is hoz, amit — korozsmának — hívnak. A fekvő asszony — addig amig — az avatásra — a templomba nem ment, a házból nem mehet ki. A keresztelő után megülik a tort a — posztrikot.

A barkóknál Borsodban, Gömörben az a szokás, hogy a