Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Szent-Ivány Géza Dr.: A palóc magyarság ethnikuma
nem a konyhában, hanem a házban (szobában) van elhelyezve s azt a konyhából fűtik s az itt lévő szabad tűzhely a búbossal — kemencetevővel, — vagy — élőkével — van összekötve. A füst a konyhából a szabad kürtön megy fel a kéménytelen házaknál a padlásra s onnan a padlás két végén lévő fűstlyukakon a szabadba, a kéményes házaknál a kürtőn a kéménybe száll. A kemencén és körülte épített padlókon az öreg palócok meg a gyerekek húzódnak meg télen a melegen. A konyha falán tálasok és kanalasak, edények vannak elhelyezve. A ház, vagyis a szoba az utca felé esik és rendesen két ablaka van az utca felé, egy az udvar felé. Ezeket a régi házaknál ki sem lehet nyitni. Ezeknél' a ház — főgyi — sem volt kideszkázva, hanem agyaggal kikészítve és lebunkozva, belső világosságán a mestergerenda megy végig s annak hézagaiba helyezi el a palóc apróbb kézi eszközeit. — A bútorzat itt a körben elhelyezett s néhol szépen faragott, színes cifrázatokkal ellátott lócákból, a saroklóca előtt álló asztalkát, azután a menyezetig megvetett, a matyóknál — toronyosok — nyoszolyából, esetleg almáriumból áll. A falakon szent képek, tálasok, tulipános, kakasos tálak és tányérok, korsókat látunk. A kamrában vannak a fehérnép háló helyei, meg a gyerekeké. Itt vannak a tulipántos ládák, a ruhaneműek. A kis kamrában meg az élelmiszer meg a szerszámok. A gazda és a legények rendszerint az istálóban — ólban — alusznak a szalmadikón, vagy a szénapadláson, nyáron az eresz alatt. Az istálló kedvenc helye egyébként is a palócgazdának, itt beszélik meg a szomszédokkal az ügyes bajos dolgokat, régente különösen a matyóknál itt tüzeltek is és a tűz körül összegyűlt a gazda körül esténként egész kör gazdaember. A viselete, ruházata a palócnak a maga eredetiségében nagyon szép, egyes helyeken, mint pl. a Borsodmegyei három matyó községben, Mezőkövesden, Szentistvánon és Tardon olyan gazdag még most is, hogy a külföldiek csodájára járnak. Általában újabban a palóc viselet is elszinte. lenedett, egyes helyeken már csak az almáriumokban és néha ünnepnapokon látható az ősi viselet. A gyári, meg a — bótyi — ruha és az úri majmolás ráfeküdt a festői palóc viseletre is, nem kis részben a mostoha idők is, mert a cifra ruházat drága viselet. A matyó gazdák az említett három községben pl. nem győzvén a fehér nép drága ruházatát, népgyülésen hadat üzentek 1925 évben a felesleges cifraságnak és népakarattal, valóságos plebiscitummal leparancsolták a menyecskékről — lányokról a sok — ragyogót
