Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Film és irodalom

zasságra lépett a jó értelemben vett irodalommal is, az irodalmak s a világirodalom remekeivel. A komoly irodalom problémáival. S tessék elképzelni, hogy mi lesz a vásznon pl. a „Nyomorultak" óriási belső élményéből, a bennünk élő belső filmből. Csalódás és éppen ezért giccs. Az irodalmi mű korlátok közé szorítja a filmet s a maga másodrangú elemeivel tolakszik a vászonra. Az élmény belső fele kiszorul s bántó hiányérzéssel kelünk fel székünkről. Aránylag még sokkal szerencsésebb dolog, ha egy jelentéktelen regényke vázát veszi át a film s szabadon épít beléje és köréje. De ez a ritkább eset. Különben: az „irodalmi filmek" hozzárögzítenek bennünket egy-egy híres regény térbeli és időbeli korlátáihoz, meséjéhez, igen gyakran: másodrangú vizuális lehetőségeihez. Európában hozzá még: színházi sztárok játsszák a mozidarabokat, éppenúgy, mintha színpadon ágálnának, tehát feladják azt a lehetőséget, melyet a mozi a színpaddal szemben jelent, vagyis: létjogosultságát

Adva van egy kisváros, vagy egy két nagyvárosi ucca, néha csupán néhány ház, s a „probléma", mi is nőhet belőlük, mint félirodalmi, félszínházi játék, valami bántó és kezdetleges átmeneti műfaj. Holott a mozilátogató mást vár: korlátlanabb életet, több szabadságot, az idők és terek eposzát...

S úgy látszik, hogy Amerika, e csodálatos nagy kamasz fogja kirántani a filmet a hínárból. Az újabb amerikai film és új hőse Clark Gabié egymásra találtak s hirdetik, hogy a film nagy kaland. S a kalandba kezdetleges bájjal építik be a tragédiát, vagy vígjátékot s már nem is túlságosan fontos., hogy a tragikus, vagy humoros betét giccsszerű, mert éltet, táplál s visz a nagy kaland. Clark Gabié megmutatta, hogy mindkét utat meg bírja járni. Régebbi vígjáték-kalandja (Mi történt egy éjszaka?) s új tragikus kalandja („Lázadók") egyaránt nagy teljesítmény. S úgy fut neki mindkettő a világnak, mint az új műfaj. Amerika ajándéka.