Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Herceg János: Bolond a nagyvárosban

HERCEG JÁNOS:

BOLOND A NAGYVÁROSBAN.

Tudtam én mindég, ha egyszer elkerülök a faluból, csak messzebbre mehetek. Ott reggel is a szálloda előtt sokáig törtem a fejemet, hogy most már merre vegyük az utunkat. Gondoltam több szálloda van a városban, talán elmennénk egy másikba. De aztán meg eszembe jutott, hogy minden szállodában van egy úr, akit Grün úrnak hívnak, s az csak ránéz majd a Rozira és már mutatja is az ajtót. így kerültünk el a vasútra. Ott kértem két jegyet egy másik városba. A vasutas úr nevetett és azt mondta, hogy száz város van, csak meg köll mondanom, hogy melyikbe akarok menni. Azt mondtam, nekem mindegy, de itt maradni nem akarok. A vasutas úr ismert engem, mert minden reggel ki köllött jönnöm targoncával a személypodgyászért. Tovább nevetett rajtam és azt mondta, ha ő innen elmehetne, ő a legnagyobb váródba menne, a fővárosba.

— Nahát, ha a vasutas úr is odamenne, az akkor nekem is jó lesz. — így beszéltem neki s akkor kiadta a jegyeket.

Alig maradt valami pénzem, s amikor emiatt káromkodni kezdtem, a Rozi azt mondta, ne féljek, mert neki még van valami a nyakába kötve. Akartam neki szólni, hogy mégis jó, hogy velem van, hogy van valakim, aki nem csúfol ki, s aki nem mondja, hogy bolond vagyok. Akartam neki megmondani, hogy szeretek vele lenni, de akkor bejött a vonat és a vasutas úr csak bíztatott, hogy gyorsan kapaszkodjunk rá.

A vonatban mindenféle emberek ültek. Volt olyan Is, aki látszott, hogy faluról jön, de volt nagysága is elég. Mink a Rozival leültünk egyik sarokba és úgy bámultunk ki a vonat ablakán, mint az urak. Nagy búzatáblák maradoztak el mögöttünk, meg rozs, meg