Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Kossányi József: Darúnép titkát ellesem (vers)
KOSSÁNYI JÓZSEF: darúnép TITKÁT ELLESEM Őszre járt már s a ködökből darvak húztak rejtelmes jellel... Holdsarló halál-lárvája előtt szálltak fonnyadt, őszi dallal eltakarták egy pillanatra sebesen szállva dél eflé... Meredt nyakkal bámultam utánuk: — Űarvak! hé! darvak! Várjatok! A lestvériség ősi jogán veletek megyek én is ez őszön, titkot bogozni holdsarló előtt... — Nálunk sár van, dágványos utak: A házak sárból, a lelkek is sárból. Szemekből sem kacag tavasz, csak alvadt, nehéz delirium; a szív itt halálos, fekete láp s szárnyak nélkül élni nem lehet... Darvak! héj! darvak! várjatok! elmegyek én is veletek... — s igy ágáltam a sáros völgyben s a felkomorló őszi éjben darúnép titkát kilesem: tévesztő ködben, emésztő lázban szállni kell gondtalan suhanással holdsarló halál-lárvája előtt, s tavaszba húzni derek ha jönnek... Mert költő sors ez: menni, szállni, vérderekben, őszi éjben köd-titkokat bontogatni,
