Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű

lensége, — hajtogatta vendégei előtt, de a vendégeket nem érdekelte az eset.

Az orvosa is hamar napirendre tért öngyilkossága felett. Bogaras ember volt. Az életiben gyakran történnek meglepő furcsaságok. Fábry Lajos is elélhetett volna még vagy tíz esztendőt csöndes békében, gyüjthette volna tovább a pénzét, zsugorgathatott és zsémbelhetett volna tovább a reménykedő Kudláknéval. A gyűrűről nem tudott az orvos és senki emberfia. Az öregúr magával vitte a titkát a sírba.

De a topázgyűrű megmaradt, a szerencse jele lett Bálintéknál. Irma hamarosan felépült a gyerekágyból és a gyűrű csodálatos fénnyel szikrázott megsáppadt kezén. Szerencsét hozott, tagadhatatlan volt. Bálinték mindig ráemlékeztek arra a napra, amikor házukba került. Akkor kezdődött igazi boldogságuk. Irma gyönyörű s egészséges fiút szült, három házat és roppant vagyont örököltek. Az eltűnt topázköves gyűrűről mindannyian, még Bálint is hamar megfeledkezett. Bálint különben is határozottan állította, hogy aznap vesztette el az uccán, amikor kétségbeesetten futkosott a zálogházakban, hogy kevés értéktárgyai árából előteremtse az elsikkasztott összeget.