Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű

balta Kudlákné vallatóra fogni, de az öregúr elhárí­­tóan legyintett. Nem volt ma beszédes kedvű, hamar elzavarta az öregösszonyt. Arra gondolt, hogy temp­lomba megy és gyónni fog. Ez az elhatározás ideig­­óráiig megnyugtatta. De mikor alkonyatfelé a templom elé ért, valami félszeg zavar vett erőt rajta és vissza­fordult. Ha mindent jól átgondol, a gyűrűt valójában nem is lopta el Bálinttól. Ott feküdt az asztalon, elvit­te magával biztosíték gyanánt, ötezer pengőt adott érte, miért volna tolvaj? Nem, balgaság volt, hogy ez­zel a gondolattal gyötrődött. Lopva nézegette a gyűrűt, felbecsülte. Talán száz pengőt megér, a topáz szép nagy és a tüze nemes. Igen, ez valami parányi biztosíték, új szerzemény. De Kudláknénak, akivel minden új szerzeményét megcso­­dáltatta, nem mutatta meg a gyűrűt. Napok múlva Bálint kereste fel. Amikor Bálint alakját megpillantotta az ajtóban, visszaihökölt és jeges ré­mület szakadt a szívére. Hiába áltatta magát, most Bálint ráolvassa bűnét. Leszámol vele, föléje került, ítélkezhet felette! De ahogy Bálint beljebb került, nyugod'tabb lett. Ha Bálint rátereli a beszédet a gyű­rűre és célzást mer tenni, hogy akkor veszett el, ami­kor náluk járt, egyszerűen a szemébe nevet. Hát persze, hogy nála van a gyűrű. Elvitte biztosítéknak. Mutatta i's a tenyerében, feltételezte, hogy tudják. A gyűrűről azonban nem esett szó. Egészen váratlan dolog történt. Bálint eléje számolta a pénzt az utolsó fillérig. — Köszönöm Lajos bácsi, hogy megsegített. A hi­vatalban nem volt baj. — Honnan szedted ezt a pénzt? — A papírok emelkedtek... Nem olvasta Lajos bácsi? — Nem öcsém, én nem bolygatom meg a nyugal­mamat a mai véres újságokkal. Csupa gyilkosság, lo­

Next

/
Thumbnails
Contents