Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Sziklay Ferenc: Optimista ének (vers)
SZIKLAY FERENC: OPTIMISTA ÉNEK „...mert szerettél engemet a világ fundamentumának felvezetése előtt." János. Ev. XVII. 24. Enyém a sejtés az esti csendben, Enyém az illat virágkehelyben, Értem a ritmust az utca-zajban, Nekem örökké mosolyg az ajkam. Valaki nem hágy kétségbe esnem, Valaki nagyon szerethet engem. Nem bánt az ármány, nem bánt az átok. Sérthet akárki, — én megbocsátok! Érhet akármi, nem öl a kétség: Enyém a jóság, enyém a szépség. Hiába minden, jóra születtem, Valaki nagyon szerethet engem. Nagyúr előtt még nem csúsztam térden. Az irígykedést sehogyse értem, Jég verte fámat idén meddőre? Uj gyümölcs elé virul — jövőre! Nincs, mi megölje hitem szivemben, Valaki nagyon szerethet engem. Hogy lettem ilyen? — Veszett világban, Hisz annyi éve csak panaszt láttam: Halál-orgiát utána, bomlott Tülekedést, mely mindent lerontott: Gyűlölet-éjben hajnalra lestem, Valaki nagyon szerethet engem.
