Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus?

mindaz, amit Nietzsche az egyéntől és az egyén számára követelt _ a kollektivumnak lett átadva. Az Ubermensch jogaiba és örökébe a német nép lépett. Mindent uraló és minden fölé emelkedő „úr" többet nem az individuum, hanem az északi faj legszebb, legtisztább, legtöbbrehivatott megtestesülése: a német nép és a német állam. A „Wille zűr Macht" elve többet nem Napóleonokat és Bismarckokat szül, hanem nacionalszocialista népet és államot, mely éppen olyan magától értetődő nembánomsággal tapossa el az egyén és más népek jogait és életét, mint ahogy azt a szegény filiszterek rovására Nietsche az Ubermensch számára megálmodta és követelte.

Úgy látszik azonban Keyserlingnek igaza van: a történelem kontrapunktikus módon folyik le. Akció minden esetben reakciót szül s az egyes lét- vagy értékelési formáknak ez a variációja, illetve eme variációk ismerete adja meg a históriának a

„magister vitae"

méltán kiérdemelt epitheton ornans-át. A kötött és szabad társadalomszervezési formák, mint ellenpontok között folyik le az emberiség élete s ezért követi az arisztokratikus korszakokat, majd minden esetben demokratikus, vagyis a minőségit, a mennyiségi időszak. Mig a görög bölcselet a mithoiogiából táplálkozik, illetve kosmocentrikus beállítottságú, az állami és társadalmi élet is szigorúbb keretek közé van szorítva, mint később, az istenek halála után Sokrates és Platon

idejében,

mikor az állami és községi lét már lazul, mert kialakul az egyéni szemlélet és racionális síkba helyeződik a filozófia. A kereszténység már visszahatást jelent az európai kultúra eme első racionalista és individualista korszakával szemben. A világszemlélet theocentrikus beállítottságú, tehát kész, befejezett, egész, minek folytán a középkori állam is kötött formák között alakul ki és szigorúan körvonalazott rendi jelleget nyer. Azonban ez az akció is reakciót vált ki. Jött a humanizmus, renaissance,

hitújítás,

felvilágosodás. A hit és bölcselet ezzel újra egocentrikus lett s az egyén előretörése a politikai és gazdasági életben a liberalizmusban nyert intézményesítést. Az állami és társadalmi rend kohéziója ismét csökkent és hanyatlásnak indult. Az „ellenpontra" ismét szükség lett. A szocializmus azonban még nem jelentett újat, csak jelezte a változás irányát. Gazdasági és politikai koncepciója volt ugyanis csak más, de világnézete még polgári keretek között mozgott: materialista volt racionalista szálakkal átszőve. Új világnézetet vagy ha tetszik, új mithoszt csupán a bolsevizmus és a nemzeti szocializmus tudtak teremteni a osztálymentességen és faji gondolaton felépült elgondolásukban. Coudenhove Kalergi találóan ír