Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején
SZOMBATHY VIKTOR: SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNÉSZET 1936 ELE3ÉN A színház épülete, amelyben a nyugatszlovenszkói színház vidéki „szezonjait hónapról-íhónapra tölti: rendszerint egy műkedvelői színiház belsősége, annak minden erényével és sarkalatos hibáival. Valamelyik egyesület, vagy kaszinó, mozi, nagyvendéglő a Thespis-kordé pihenőhelye, a nézőtér kicsiny ugyan, de, ha kell, azonnal átalakítható bálteremmé, esetleg bankettezhetünk is benne, egyszóval valódi „Saal für alles", hátsó falánál karzat fut végig: innen dördülnek ki a hatalmas tapsok s itt dobog türelmetlenül a művészi gyönyörben úszó karzati publikum. Néhány száz ember elfér benne s ha a terem tele van: zsúfoltnak nevezzük a házat s nagy sikerről beszélünk. A székek recsegnek-ropognak, a terem megvilágításával nem bőkezüs'ködnek s gyengébben látogatott napokon határozottan hideg van, amikor a közönség a „kéretik a kabátot a ruhatárban elhelyezni" feliratú tábla ellenére is nagykaibátban fagyoskodik. A színpad kicsiny, jól felszerelni nagyon nehéz. Különösen Komáromban súlyos a színpad kicsire méretezett volta: ■a színházi kellékes szerint Komáromban rendes díszleteket elhelyezni néhéz s éppen azért erős képzelőtehetség kell hozzá, hogy a színpadot tündéri fényben úszónak, gazdagnak és jól feszereltnek lássuk. Vannak napok, amikor a Globe-színház feliratos táblái jutnak eszünkbe s mögötte egy bizonyos Shakespeare nevű színigazgató úr kaján mosolyát látjuk. A hivatásos színháznak nehéz feladata van: valahány színpad van Nyugatszlovenszkón, annyiféle a mérete. Valóban nehéz a komáromi, érsekújvári, párkányi, lévai, dunaszerdahelyi és losonci színpadokat
