Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Pfeiffer Miklós Dr.: A nemzeti és vallásos gondolat kölcsönös viszonyáról

mazás közösségének híjjá n is lehet nemzeti együvétartozásról szó ott, ahol a közös kultúra és az összetartozás és sorsközösség tudata erős; vagyis ott, ahol valódi asszimilálás esete forog fenn.

Hogy akkor, midőn a közös kultúrát mint az egynemzetbeliség egyik fontos jellegét hangsúlyozzuk, nem az illető kultúra az összes nemzetbelieknél egyforma fokát (péld. egyforma fokú iskolázottságot) értjük, hanem a kultúra minőségbeli azonosságát, az világos. Noha persze fontos nemzeti célkitűzés egy nemzet az összes gyermekeinek lehetőleg nagy kultúrfoka és jó iskolázottsága.

A háborúelőtti magyar szóhasználatban „nemzet" alatt az állam polgárainak többségét kitevő etnikumot szokták érteni, vagy esetleg, mint a legtöbb nyugati államban ma is, egy állam polgárainak összegét. (Nationalité civique, ellentétben a nationalité ethnique-el.) A nemzeti kisebbségeket pedig a háború előtt általában „nemzetiség"-nek nevezték.

Midőn az edigiekben a nemzet fogalmát annak különféle árnyalatában röviden vázoltam, távol áll tőlem, hogy ezt kimerítő, teljes meghatározásnak és ismertetésnek tekinteném.

★

Az emberi közösség különféle megnyilvánulási módjai és tényezői fontossági és értékelési fokára nézve a vélemények különböznek.

Hogy azonban a nemzeti együvétartozás az emberi együttélésnek, közösségének fontos tényezője, azt lehetetlen el nem ismerni. Még a legnemzetközibb, vagy legnemzetfelettibb mozgalmaknál is számolnak a nemzeti és azzal rendszerint kapcsolatos nyelvi differenciáltsággal.

Azon elgondolást, mely a nemzeti jelleg sorsközösségí kultúrális, szociális, stb. nagy jelentőségéről és értékéről meg van győződve és ennek a saját életében és tevékenységében tudatosan nagy helyet biztosít: nemzeti gondolatnak nevezzük. A saját nemzethez való ragaszkodást pedig nemzetszeretetnek szoktuk nevezni. (Különben nemzeti gondolat és nemzetszeretet annyira rokon fo-