Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Pfeiffer Miklós Dr.: A nemzeti és vallásos gondolat kölcsönös viszonyáról

dés és okszerű munkafelosztás és egymás kölcsönös kiegészítése útján a közösség minden egyes tagjának életébe lényeges értéktöbbletet hozzon a robinsoni egyedüléléssel szemben.

Minthogy a közösségben való élés az emberekre nézve természetszerű adottság, az egyénnek és köznek egymással szemben kölcsönös igényei, jogai és kölcsönös feladatai, kötelességei vannak. (Ezek részletes kifejtését egy későbbi dolgozatomban tervezem.)

Az emberi társulásnak, közösségnek válfajai és tényezői sokfélék.

Fontos, alapvető természet adta emberi közösség a család: az új emberi élet létrehozásának és felnevelésének legtermészetesebb, legközvetlenebb szerve. Fontos emberi közösségi intézmény az állam. Enélkül a közjót biztosítani tehetetlen. Elvitathatlan közösségi kapcsolat az emberek között a földrajzi egység, hegy- és vízrajzilag egységes terület: még akkor is, ha azt államhatárok politikailag tagolják. Fontos válfaja lehet az emberi közösségnek valamely gazdasági érdekvédelmi szervezet (szakszervezetek, stb.)

Közösségi tényező lehet a vallási, világnézeti együvétartozás; nekülönben közös tudományos, művészeti, stb. célkitűzés is.

Az eddig említett és más emberi csoportosulások és közösségek jogi vagy szociológiai osztályozása nem tartozik előadásunk keretébe.

Az emberi közösségnek fontos formája és tényezője a nemzeti együvétartozás is.

„N e m z e t" alatt értem azon emberek összeségét (gyűjtőfogalmát), akiket közös kultúra, az összetartozás és sorsközösség tudata, közös nyelv, közös múlt, közös származás és faj, közös testi-lelki tulajdonságok, az együttlakás, sok esetben a közös államiság és esetleg még más kölcsönösen összekapcsoló tényező köt össze.

Hogy a „nemzet" ezen kellékei közül melyiken van a fősúly, arra nézve a vélemények eltérnek.