Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Féja Géza: Az erdélyi emlékirat

két, ebédeket, vacsorákat, köntösöket, nyájasságokat, utazásokat, lakadalmakat, táncokat. Éppenúgy mint társai, ő is az aranykort, a letűnt szép múltidőket siratja. Mindnyájuk műveit az ősz aranyos, elégikus borongása szövi át.

Bethlen Miklós erdélyi politikus és főember volt Apafi Mihály korában s Apafit is túlélte, akár nagy ellenfelét, Teleki Mihályt. Bánfi vesztőhelyének árnyékában élt s Béldi futásának sorsától remegett. A kor összes erdélyi izgalmai, tervei, szándékai összefutottak benne, korszakot viselt magában. Éveket töltött nyugaton, európai volt, mikor a legjobbak is csupán a honi indulatokra támaszkodtak s csupán az erdélyi fortyogás kifejezői voltak. Teleki Mihály ^franciának" csúfolta őt.

önéletírása tulajdonképen Erdély vallomása egy század életformájáról. Cserei Mihály „fekete könyvet" csinált korából, Bethlen Miklós azonban a maguk „tisztaságában" vette fel s örökítette meg korának mozdulatait és áramlásait, önmagát védve, de senkit sem ítélve, józan világossággal s a végső okokat kutatva. Erdély romlása történeti méretekben éppen ezért nála bontakozik ki igazán: a sors szilárd vonalai már teljesen megtörtek, csak „bújdosások", tiprások és lázadások vannak, céltalan utak és jóvátehetetlen szakadékok.

A saját életét feltáró vallomás éppen olyan teljes és maradék nélküli, mint az „erdélyi vallomás". Bethlen Miklós az első újkori magyar, kit már az élet teljessége érdekel, szép és rút, a nyílt és „titkolnivaló" dolgok: minden egyként fontos számára, ami emberi. Az első magyar író, kinek szemlélete igazán újkori méretekig szélesedik. Az ember emésztése, testének eseményei éppenúgy érdekelték, mint lelki válságai. Erkölcsi intelmeit a boldog házasélet testi titkaival hagyta utódaira.

Az erdélyi emlékiratok sorát Zágoni Mikes Kelemen