Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Féja Géza: Az erdélyi emlékirat
FÉJA GÉZA: AZ ERDÉLYI EMLÉKIRAT. A XVII.-ik és XVIII.-ik század magyar prózájának csúcsa Pázmány s Zrínyi mellett az erdélyi emlékirat. Első hulláma tulajdonképen Mindszenthi Gábor naplója Szapolyai János haláláról- Mindszenthi hangja még a hű s elfogódott „udvari emberé". A későbbi emlékiratok azonban már szélesebb sodrú művek: Kemény János fejedelem önéletírása, Szalárdi János krónikája, Cserei Mihály históriája, Bethlen Miklós emlékezései s a végszó: Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei. Történelmi köntösükön átüt az irodalmi szándék: egyéni vallomás az életről, egyéni állásfoglalás a történelmi személyekkel és eseményekkel szemben. A XVII.-ik század magyar életét minden más műfajinál különbül tükrözik. Mátyás király halálával porba hullott a birodalmi gondolat s a tehetetlen Szapolyai nem bírta isimét felemelni őt. A végzet úgy 'intézte, hogy Erdélyben lombosodjék ki újra. Mátyás európai magyar politikát csinált, Erdély keleteurópaiit, anélkül, hogy az Európával való kapcsolatokat feladta volna. Az erdélyi birodalom a Móhács utáni Magyarország erőinek első valószerű mérlege: kiegyezésekre kész s a kiegyezéseken belül elszántan gyarapodó, megtartó, megőriző okosság birodalma. Legnagyobb megtestesítője és igazi fejedelme Bethlen Gábor, kinek, Szalárdi szerint, „sok volna előszámlálni az építésben való telhetetlenségét". Bethlen Gábor „épülete" azonban méltatlan utódok kezében csakhamar veszendőbe ment, s az erdélyi emlékiratok szerzői már a pusztulás éveiből tekintenek vissza Bethlen Gábor birodalmára, akár egykor a
