Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Bölcs a kisvárosban

Öltözékével fantasztikus hatásokat ért el. Egy régen kiszolgált katonazubbonyt hordott, melynek hátán csupa füstöltszélű lyuk tátongott. Látszott rajta, hogy az emberek jókedvükben kiégették ezeket a helyeket, ha valami kocsmában elszundított. Fején keménykalap volt látható, de már zöld moszat virított rajta és a horpadásokon kívül volt rajta egy egyedülálló specialitás. Pertlivel volt odaerősítve az áliához, mintha legalábbis szolgálatban lenne. Nem a szél ellen használta fel a pertlit, melyet sokszor közönséges gatyamadzag pótolt. Ez a gyerekek ellen szolgált védintézkedésül, mert évről-év re kevesebb volt a tekintélye.

Ha a sulhancok nem tudták máskép megközelíteni, akkor legalább azzal tombolták ki gúnyolódás! rohamaikat, hogy keménykalapját ledobták a fejéről; ha nem sikerült puszta kézzel, hát hosszú pálcákkal és rajzsínekkel segítettek magukon.

És ez a pertli meg a szalag több szolgálatot tett szegény meghajszolt Varholynak, mint a prelátus, aki szánalomból ebédet osztatott ki neki a plébánián

III.

A hideg telekkel még valahogyan megbirkózott. A kálvária alatt egy gazdátlan istálló lyukas padlásán töltötte az éccakáit. A tetőn szaladgáló bitang szellők látszólag felfrissítették fakóvá vált arcszínét.

Sokkal több reménnyel szolgált neki a nyár- Ilyenkor a csatorna kijáratát tisztelte meg jelenlétével. Ez a város perifériáján, a vágóhíd szomszédságában torkolt bele a patakba és a város minden szennye itt gyűlt fel az embermagasságú kanálisban.

Tölcsérszerűen volt kiszélesítve és Varholy nagyon kellemesen töltötte itt az éccakáit. Csak a kánikulákkal nem tudott sehogy se megbirkózni.

A strandra, mint közintézményre, értetlenül gyanakvó és tágranyílt szemekkel bámult. Nem tetszett néki