Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Palotai Boris: A két Vargóczy
kifeszítette a fiú ujjait. — Golyó! Piros meg kék golyóbis. Ha-ha-ha! — Rikácsolva nevetett, sötéten zörgött benne a megvetés. — Golyócskák! Golyók!! — ismételte, s nevetése asztmás köhögésbe fűlt. — Látja?! Golyókkal játszik a fiatalúr! Én ebben a korban szerthoildas birtokon gazdálkodtam és mégis jutott időm mindenre. Kérem, én úgy ismertem a klaszszikusokat, mint a Miatyánkot. És kész férfi voltam ... tartásdíj volt már a nyakamba sózva... nna! Gyűlölködve fordult Mihályhoz. — Azt hittem, ha fiam lesz, nagy embert csinálok belőle. Híres jogászt! Képviselőt!! De te még annyira sem viszed, mint én. Golyózni... meg faricskázni... meg bámészkodni, azt igen! Pillanatnyi szünetet tartott, mély lélegzetet vett és tagolva mondta: — Hát ahhoz tartsd magad, amit mondtam. A-gyonver-lek! Becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott. Most láttam csak, hogy a falakon mint ősz haj nőtt a por. Az ajtócsapásra lehullt egy darab vakolat, s mögötte szennyesbordó minta sötétlett. A hirtelen támadt léghúzatban a függöny szárnyak meglébbentek. —< Lássa, ilyen az öreg, — mondta Mihály. — Kínoz, mint egy állatot. Ha egyszer nem bírok tanulni! — Leült, maga alá húzta a lábait, összegömbölyödött, mintha fázna. — Amit ma belémgyömöszölnek, holnap elfelejtem- Nem bírok figyelni, — mondta panaszosan. Melléültem. — Dehogynem, lássuk csak! — Nem bírok ... Valóságos csoda, hogy elvergődtem idáig. Muzsikálni szeretek... De nem rendes hangszeren ... Tudja ... csak olyan, amit magam csinálok..- fésűn, selyempapirral... meg bodzafából faragok sípot... Nemcsak a hangszert csinálom én magam, hanem ... hanem a melódiát is. Várjon ... — Most ne, előbb átvesszük az anyagot. — De Mihály már felkelt és szájához illesztve a fésűt, elme-
