Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: A hamvai himlő
felszedték az eldobált sulykokat és folytatták a munkát meg a nótázást a zafírkék nyáreleji ég alatt. * Hanvay György gömöri alispán urunk szíves vendéglátó házánál vasárnapi nehéz ébéd gazdag fogásait öblítette le éppen ízes borokkal a díszes asztalnépe. Csak a pipák megtömése volt hátra, hogy békességes hangulatban jobb kedvre derítő beszélgetés mellett végződjék a lakoma. Mert a hosszú ebéd során szóba jött a haza minden búja^'baja, törökdulás, német átok, prédikátorok nápolyi rabsága, a házigazda szépséges menyecske lányának: Szatmáry Miklósnénak nagy bánata, fogságban síelődé férjeura után. Csudálatos véletlenje volt a játékos sorsnak, hogy Cserép! András tanító uram éppen a hanvai menyecskék- multheti sulyok-csatáját kezdte mesélni az asztaltársaság felderítésére s éppen bevégezte mondókáját, csakugyan jobb kedvre hangolva az úri vendégsereget, mikor illendően beköszönt a nagy hűvös szálába Semlyén Mátyás községbírája, megjelentvén kellő respektussal, hogy az égni basától levél érkezett, melyet iimhol általnyújt alispán urunk kezeihez. Az aligJindult jókedv hamar elakadt. Semmi jót nem szokott hozni a török levele, most is aligha lesz vele kivétel. Alispán urunk a levelet gyanakodva forgatván meg kezei között, Istvánt! Miklós megyei jegyzőnek nyújtja, mondván, hogy olvassa fel mindnyájunk hallatára- Istvánfi Miklós szép fekete bajuszkája alól pedig — a végtelen nagyhatalmú és győzhetetlen basa összes címeinek kacakaringós felsorolása után — fenyegető szavak kezdtek röpdösni az elnémult asztaltársaság füleihez. Azt írta a basa: „Falutokban járt csauszunktól hallottuk, hogy a ti helységetekben igen szép leányok és asszonyok vágynak fölös számmal. Ilyen jóízű falatok nem gyaurkutyáknak valók lévén, hanem sokkal in-