Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Dallos István: Menekvés (vers)
DALLOS ISTVÁN: MENEKVÉS szenvedélyek elszabadult lavinája irtózatos szakadék szélére sodor nem segít bűnbánatom igaz imája reményem szétfoszlott gyenge lettem botor egy lépés és a mélységbe zuhanok gyászra készülök elvesző magam felett lennt kínok árja vadul kavarog felhők lepik az égboltot mely fekete kárpittá válik megingok szédülök nehezen nyílik a szájam tapad a nyelvem erőlködöm s úgy érzem ordítok pedig csak susogtam rendőr ide segítség végem van nem hallja messze van úgy látom őt mint kis pontot rám figyel kiált megállj rohan hogy segítsen elkésett zuhanok mint kavics a mélybe megnyugszom így is jó lelkem a tomboló ár erejét áldja mert semmivé porlaszt
/
