Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Isépy Nata: Lelkek a kard élén
—A munkában, a magam erejében és a szerelembení — Jön a gyors, határozott válasz. — Nem gondolja, hogy ez is csak hit? Lenézi a hívőket és maga is hittel van tele! —De nem ostoba, népbolondító dogmatikus alapon! Maga azt szeretné, hogy fanatikusan higyjek egy hoszszú szakálú, jóságos öreg nagyapóban, aki öröktől fogva ül felettünk és ezt a temérdek millió embert mind nyilvántartja, külön mindnek az életét gondosan irányítja, stb. stb- Vallja be, igy négyszemközt, hogy ez igen humoros gyerekmese, egyikünkhöz se méltó! — Maga szándékosan választja ezt a gyerekes meseköntöst, mert fél, hogy még megtalálná a lényeget! Maga menekül a hit elől, de az nem hagyja magát és előbb-utóbb utói fogja érni! Ez olyan törvényszerűség, mint hogy nappalnak kell következnie az éjszaka után. — Ez az, látja: törvényszerűség. De nem Isten, Gondviselés. vagy tudom is én, mi mindennek nevezik! — Nem az elnevezésen fordul az meg, Lil! Hívja akár hogy, de van! Földöntúli erő, amely mindnyájunk sorsát a kezében tartja. — Ugyan hogy mondhat egy okos ember ilyen elcsépelt frázisokat? — Véletlen van, kedves, az irányítja az életünket! Az pedig a kozmikus erőkből folyó törvényszerűség, — semmi más! — És ki hozta létre a Kosmost? — Létrejött magától! — Lil hevesen, szinte gyűlölködve vitázott. — Na látja, — a férfi szelíden mosolyog, — most eljutottunk oda, hogy mi volt előbb: a tojás, vagy a tyúk? — Erre aztán az asszony is elneveti magát: — Mulatságos, hogy ilyen komolyan disputákink, ahelyett, hogy... — nem fejezi be, nem is tudja, mit akart mondani. De a férfi megérti, léhiggadva csendesedik el a hangja: — Igaza van. Eljátszom inkább pár részletet az uj
