Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Isten ölében

Szünetet tartott, mintha gondolkozna, hogyan mondja meg. — A mi asszonyaink bizony egyedül súrolnak: Sirokyné, a jegyző felesége, se tart cselédet, pedig 3 gyereke van ... és a tiszteletes asszony is egyedül végez minden házimunkát 60 éves létére ... még meszel is.

Megveregette a vállát, szerette volna megölelni, de feszélyezte a parasztasszony.

— Többet

meg ne lássam itt! — kiáltott rá indulatosan és nagy léptekkel ment ki a konyhába.

— Ma

itt ebédelünk, — mondta csendesen Ágnes,— csak estére leszünk készen a szobával.

— De

hisz mindig a konyhában étkezhetünk. Kár a szobát bepiszkolni.

— Ugyan,

Jankó. Ebben az ételszagban, rendetlenségben akarsz enni?

— Az

étel is ételszagú ...

— Dehát

kinek tartogassuk a szobát, ha nem magunknak, a magunk örömére?

— A

vendégeknek. Ámbár a vendégekkel... nem tudom hogy leszünk.

Szótlanul ettek, a szobából kihal látszott az egyhangú sikálás.

— Tudnál

te gombócot csinálni? — kérdezte a férfi kis szünet után, mintha ezen töprengett volna mostanáig. — Úgy megszoktam a knédliit... itt kosztolódtam a szemközti kocsmában és még kenyér helyett is knédlit ettem.

— Még

sohasem csináltam, de majd megpróbálom. Jankó komolyan csóválta a fejét. — Azt nem lehet

próbálni, Dusenka, azt tudni kell. Majd én megtanítalak... És kolácsot is kell tudni csinálni, meg buktákat...

— Nem

volt jó az ebéd? — kérdezte Ágnes kis sértődöttséggel, mert nagyon ki akart tenni magáért, azt az ebédet főzte, amit náluk a jó időkben apa névnapján szoktak.