Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Telek A. Sándor: Csevegés (vers)

TELEK A. SÁNDOR:

CSEVEGÉS

Munkaszünet van. A műhely hallgat, Ráborúlt csendes templomi magány. Két szúett testvér: vén gyalúpadom Csevegjünk kissé napunk alkonyán. Emlékszel-e rá, negyven év alatt Mi minden voltál öreg, énnekem: Alkotó erő, harcos gondolat, Felhős időben imám, énekem... Fáradt estéken lágy ölű ágyam; Délben „terülj meg bűvös asztalom" S mikor vert a sors s felajzott vágyam, Rajtad írtam meg sok vérző dalom. Vasárnap oltár, köznap csatatér (S ha Isten elhív, talán ravatal) Csendes órákon édes nyugalom, Hol egy suttogó szellő sem fuval.

S míg én válladon pihentem százszor, Alkottunk másnak menyasszonyágyat És nem gondoltam bús földi vándor, Hogy karom egykor még el is fárad. Bizony elfáradt. És már a lelkem Mint meglőtt madár alacsonyan jár. De hűbb barátot nálad nem leltem, Hiába hitt száz virágos határ... Asszonycsók, pajtás minden csak emlék. S garmada gondom te morzsolgatod ... S tebenned bízva várom mindennap A bizonytalan, szürke holnapot.

S holnap? Ki tudja, lehet szótalan Rád hajtom elnyűtt, hólepett fejem ... Vagy új csalódást, új reményt nyerve Gyalulunk míg majd békém meglelem ...