Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása
u. n. „többségi demokracia". (Rádi: „většinová demo kracie".) (Az egyes szavazatokat összeszámolják és a többség dönt. Ilyképpen a lakosság egy akaratban egyesül, amely abszolút autoritást képvisel mindenki számára. A demokrácia mai krízise, a demokrácia ezen többségi felfogásának a krízise — írja Rádl.) A „többséget" a csehek és szlovákok képviselik s nyelvük a cseh. 111. szlovák a tradicionális nyelvproblémában találkozik a köztársaság többi nemzetiségeinek nyelvével, amelyek „kisebbségbe" jutottak. Államunk a nyelvek küzdőterévé vált. Köztársaságunk demokráciája, melyről cseh publicisták (pl. E. Sobota: Die Schweiz und die tschechoslowakische Republik) mű veiben svájci analógiát tüntetnek fel, nem volt képes útját szegni a fatális középeurópai nyelvküzdelemnek. Mindnyájan érezzük, hogy a nyelv kérdése milyen nagy súllyal nehezedik életünkre. És ebben a nyelvi versengésben szenved kultúránk. Mi, kisebbségi magyarok egyenként, önmagunkra lettünk utalva. Az alkotmány nem emlékezik meg a magyarokról, mint kollektivumról és nem is biztosít számunkra, mint kolilektivumnak jogilag meghatározott életet. A nemzetiségi jog szükségszerűen kollektiv jog. Egész nemfölfogva. Erre vonatkozólag Rádl ezeket írja: „A nemzetiségi jog szükségszerűen kollektiv jog- Egész nemzetiségeket kell védelem alá helyezni, nemcsak azon egyéneket, akik a védelemre hivatkoznak. A nemzetiségi jog kollektiv jellege követeli, hogy ne csak a „nemzetiségek általában" részesüljenek védelemben, hanem, hogy „bizonyos nemzetiségek" jogai körül legyenek határolva." Nos, ebben a helyzetben minden egyes magyar, az alkotmány által biztosított egyenlőséget élvezve, indulhatott életküzdelmébe, önerejére utáltán s a szervezett erőnek olyan mértékével, amit saját tehetségével meg tudott valósítani. A többség nyelvével szemben kellett síkra szállni a magyar nyelv védelméért.
