Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Színház, film, rádió - A királyné. Lakatos László darabja

ad legtöbb munkát, — Hegedűs Tibor végezte azt el kifogástalanul. De valójában Vörös Pál díszletei emelték fel a darabot vígszínház középmagasságig.

A KIRÁLYNÉ.

Lakatos László darabja. Vígszínház.

Olyan gyakorlott színpadi szerzőnek,, mint Lakatos László elég egy külföldi napilapból átvágott hír, trónfosztásról vagy királyvisszahívásról, már nyugodtan veszi fel az előleget — legközelebbi darabjára. A többi pedig hangulat dolga. A király n é jó hangulatban született darab. Mint ahogy a mulató hajnalfelé már bátrabb mixere rengeteg színű, ízű és illatú italból recept ellen is kitűnő italt ráz össze, úgy a szerző is jó hangulatban és recept-ellenesen állította öszsze ezt az új ízű és illatú játékot. A színek: élet és álomf játék és valóság, eszmények és jelképek. Az illat: hatalom és szerelem. Az izek: király és ember, köztársaság és királyság, demokrácia és autarkia, védvám és szabadkereskedelem. Ember legyen a talpán, aki ebből rosszat kever.

Mint egy fekete Ítéletet úgy hirdeti ki a darabban a száműzött királyné, a szerelemmel közeledő hatalmon lévő polgárnak, a köztársasági elnök fiának: „Egy király leányának születtem, egy királyhoz mentem férjül és egy királyt hoztam a világra". És mégis felolvad ez a hármas, királyság egy hirtelen fellobbanó szerelemben. Amikor a köztársaság elnöke megjelenik és bevallja, hogy megbukott és felkínálja a királynénak a koronákat, (t. i. a király ilyen dolgokba nem szól bele) a királyné időhaladékot kér; egy év,, hat hónap, négy, valósággal alkudozik, hogy egy kicsit még „ember" maradhasson. De az elnök, a nép „rabja" és nem engedhet. Ö „népbarát" és most még a saját bőrét is menti; „Mikor a nép köztársaságot kíván, azt szállítok neki,, most királyt akar, most azt viszek." A vita végén a két szereplő már a színpad szélén áll és egymást igyekeznek legyőzni, — hangban. Az elnök: „Éljen a királyság"! A királyné: „Éljen a köztársaság"! Ez a jelenet a darab játékcsúcsa. Két ember legbelső átalakulása, két ember legbelső felszabadulása. A jelenet egyik villanása mese, a másik valóság és azokat az örök játék köti össze. Sajnos annál szomorúbb a harmadik felvonás. Igaz, hogy ez mindig a munka legnehezebb része szokott lenni. Mindent vissza kell rakni a helyére és mindent rendbe kell hozni. Ilyenkor persze már fáradt egy kicsit a szerző is, és így a színek megfakulnak, az illatok elpárolognak és az ízek