Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Cseh és szlovák költők antológiája

mertető útmutatást adott volna a magyar olvasónak a cseh és szlovák új költészetről.

A bírálat és ismertetés után végül az egész kötet mögött álló szellemközvetítő jóakaratot, a kultúrpolitikának ezt a tiszta és helyes vezetését kell megállapítanunk, ami ritka érték manapság Középeurópában. Bíráltunk, de nem kicsinyeltük le a teljesítményt. E könyvből csak a magasság, a Szellem magassága érezhető, mint a toronyból szálló meleg. Ha lehúnyod iái szemed, akkor is érzed, hogy valami van előtted, ami felfogja a szél szabad áramlását s kisugározza a beszívott napmeleget Ez a könyv is ilyen: megborzongtat újból és ismét azzal ia Duna-táji utópiával, melyet a letörések után ismét magunk elé festünk, hogy az ittélő népek közt hidakat építeni kell és hidakat építeni érdemes munka. Straka Anton, aki a könyv elé írt szerény pársoros jegyzetben elárulja, hogy az ő kezemunkája volt az antológia összeállítása „magyar és csehszlovák költőbarátai közreműködésével": érdekes, komoly és folytatnivaló munkát végzett.

Szalatnai Rezső.