Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

írók társaságában láthatni folyton. Jungmann, a neves nyel­vész és műfordító, megdicséri prózaíró készségét. Josef Kajetán Tyl, az író és színészbóhém társaságába fogadja. Olyanok eme napjai, mint Petőfiéi voltaik, amikor minden­áron színész akart lenni. Csizmában, lovaglóostorral, kara­­bonári köpenyben, rikító vörös nyakkendővel sokszor meg jelenik a Thália-hívek társaságában. Viharos és gyors szere­lemre gyullad háromszor is egymásután. A harmadik szere­lem végzetessé válik Mácha számára. Mint buzgó színész­műkedvelő, aki hazafias érzésből áll ki a deszkára valami iszonyúan érzelgős nemzetieskedő darab mellékszerepeinek egyikében, megismerkedik egy polgári származású prágai leánnyal, Somka Eleonórával, azaz Lórival, ahogy elnevezi. A leány szép és magakellető, sőt kacér, de műveletlen is. Arra azonban jó volt, hogy ebben a szenvedélyes fiatalem­berben, aki minden mozdulatával egy-egy álmát élte meg, kellő hőfokon tartsa földöntúli ábrándjait. Amikor Mácha csókolta, azt a hősnőt csókolta benne, aki ép lelkében ak­kor felmerült. Szerelmében is önmagát szereti a részvét és gyűlölet, az irgalom és halk merengés hullámzásával. Ro­­mántikus hős volt Mácha lelki alkata szerint is. Lépten­­nyomon sebeket kap ez az érzékeny lélek s ez a sok seb ‘feledni és pihenni jár a szerelembe. A megütött ember el­bújik a1 csókok között, lehúnyt szemmel temetkezik a húsok ajkai közé, hogy aztán ismét gyűlölhessen, loboghasson to­vább, hogy kínozhassa magát és gyötrődjék, mert maga is gyötörni akar. Arcán könnyed mosoly, mint maga írja a Májban, mély bánat a szívben. Ilyen volt Mácha. Gyorsan kell élnie, valami űzi, hajtja, hogy annyit lásson és átélhessen, amennyi szükséges az ő számára, az író szá­mára. 1833.ban kirándul az óriáshegységbe. 1835-ben Tirolon át Velencébe és Triesztbe utazik: meglátja a tengert. A ten­gert, amit Petőfi például sohse pillanthatott meg, a végte­lenség eme megközelítését, ami annyira megfogja a vizet és tükrözését sóvárgó lelkét. Úton és otthon folyton foly­vást olvas. Művelt európai lény, aki korának minden poéti­kai értékét közvetlenül igyekszik megismerni. Az olvasmány ugyanolyan nagy ősi hatással van reá, mint a természet. Ol­vassa a lengyel romántikusokat, főleg Mickiewicz költemé­nyeit. A lengyel közvetítés révén ismerkedik meg az angol Byronnal. Benső életének talán legnagyobb élménye ez a találkozás volt a nagy romántikus költővel. De megismeri német kortársait is, természetesen. S mindez csupán néhány röpke esztendő története. Lóri miatt, aki viharokon át is ki­tart mellette, kénytelen állást vállalni, hogy megélhessenek. Már előbb megírja a Cigányok című művét, egy színes cseh

Next

/
Thumbnails
Contents