Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Keller Imre: Böhm Károly mint drámaíró

szerelme őszinte, igaz és mély. Kimondhatatlanul fájlalja, hogy szerelmét Rosamunda nem viszonozza. Eleinte kér, könyörög, szelíd szívhangokat penget. Később mind jobban belevaduil.

Helmichist ,a bolond nevelte vitézzé, bátorrá, s nevelőatyja rajongó szeretetét odaadó fiúi szeretettel viszonozta. A bolondhoz hasonlóan égő gyűlölettel viseltetik a longobárdok, de különösen Alboin ellen, s amikor elrabolja tőle szerelme tárgyát, bgsszút esküszik Alboin ellen. Rosamunda segítségével belopódzik Alboin hálókamrájába és a kardjától megfosztott, csak zsámolyával védekezni tudó Alboint leteríti. Csakhogy Helmichis éppen bosszúja keresztülvitelében vétkezik az erkölcsi világrend ellen. Nem lovagként vív halálos párbajt Alboinniail, hanem közönséges, hitvány gyilkossá válik, miért neki is bűnhődnie kell. Ezt a büntetést Alboin barátja, Kleph vitéz szolgáltatja ki, amikor Helmichist szabályszerű párbajban megöli. Tagadhatatlan, hogy Hel michisben sok szimpátikus jellemvonás ékeskedik.

Rosamunda igazi középkori nő. A véres kornak fanatikusan vad asszonya. Erős akaratú. Férfiakkal tivornyákban és bátorságban verseng. Az uralmat szereti. A hatalmat tudja gyakorolni. Fajára büszke, minden szavában, cselekedetében öntudatos. Heltnichist mély szerelemmel szereti.

A többi szereplő személy jelleme nem kimagasló, de teljessé teszik a korképet.

A darab felépítése elsőrangú. A jelenetek a legszorosabb kapcsolatban állanak egymással és rendkívül mozgalmasak. Tömegek jutnak előkelő szerephez és a gyakori színváltozások a darabot kiemelik a szokványos egyhangúságból. Böhm nyelve határozottan költői, erős, párbeszédei pedig élénkek, szinte pezsegnek, melyek sok helyütt hatásos jelenetek kísérői.

Ismerve a darab megírásának időpontját, a XIX. század közepének irodalmi Ízlését, kultúrigényét és tragédia Íróktól követelt erényeket, bátran elmondhatjuk, hogy Böhm „Udvari bolondja" mindazon kiváltságokkal rendelkezett, melyek ezen időben egy darab diadalmas előadásának feltételei voltak. Bizonyára Böhm színdarabjai is megtették volna a kellő hatást a közönségre és sikert hoztak volna az ifjú szerzőre. Színművei soha sem kerültek előadásra. Ennek személyi okait már ismertettük. 1913 szeptember hó 28-án ünnepelte Besztercebánya városa Böhm szülőházát díszítő emléktábla leleplezését. Ekkor az ünnepélyt rendező Madách Társaság vezetősége azt tervezte, hogy „Az udvari bolondot" e sorok Írójának fordításában díszelőadás keretében bemutatja színházban. Az akkor Beszterce