Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Heine: 1849 októberében (ford. Sebesi Ernő)
Szeretet! Hozzád lelkem sorsát fűzte Ezt leltem minden uccán, ajtón, telken Ezt koldultam és ehelyett mit leltem?’ Gúnyt, gyűlöletet, szégyenbe és bűzbe. S csak egyre mentem Szeretet, utánad De sose várt rám; Szeretet, csak: Bánat így hoztam hazai bút és betegséget. De akkor anyám: Te jöttél epedve S amitől könnyed csillogott szemedbe: A Szeretet volt, mélyért lelkem égett. 1849 OKTÓBERÉBEN Ha neved hallom: Magyarország, Német zekém oly szűk nekem. Moraj zúg végig keblemen S úgy érzem: híres kürtök rikoltozzák. Fülemben újra feldalol A zsongva feltámadó ének És sorsa zeng iái Múlt alól A Nibelungok hősi seregének. A Végzet ősi kürtbe fúj, A legenda csak ismétlődik Csupán a név lesz mindig új S a dicsőség nő időtlen-időkig. A Balsors mindent letipor, S bár zászlód több, mint színes holmi, A hősnek, mint már annyiszor A barbár elől meg is kell hajolni! SEBESI ERNŐ fordítása.
