Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Narancsik Imre: Spengler és a harmadik birodalom
NARANCSIK IMRE: SPENGLER ÉS A HARMADIK BIRODALOM Oswald Spengler nevét mai értelmiségünk „A Nyugat bukása" c. hatalmas, korszakotjelző műhöz kapcsolja, amellyel ismertté és vitatottá vált. Ez az ezerkétszáz oldalnyi terjedelmű, kétkötetes ikönyv 1918 júliusában és 1922-ben jelent meg. Szinte szokatlan nagy és még máig sem befejezett vitát váltott ki korunk szellemisége körében. Ennek a szóbeli és írásos harcnak az volt az oka, hogy Spengler a kultúrát élőnek veszi s a világtörténelmet a kultúrák életével azonosítja. Tanítását kultúrmorfologiának hívjuk, lényege az, hogy a műveltség élete az őt képviselő fajok sorsához kötött. A kultúrák ezért különálló életűek és egyenként futják meg ebben az életben, hosszabbrövidebb időszak alatt az ifjúkort, a termő és az elmúlásba vesző öregedési életszakaszt. Máskép: minden kultúrának van az évszakok szerint: tavasza, nyara, ősze és tele. Egyformán lehet ezt mind a hét kultúrában felfedezni, akármelyiket is vesszük. Spengler finom intuícióval, gazdag tudással, megnyerő nyelvvel igazolja állításait a kultúra körének minden egyes részén. Élmény ez az írás és a német szellem egyik műremeke. Az írás maisága azonban az, hogy az eddigi hat kultúra (kínai, babiloni, egyiptomi, indiai, mexikói és antik) után szó van műveltségünkről, amelyet nyugateurópainak nevez. Ezekben a részekben találjuk meg Spengler időszerűségét, amikor a fauszti kultúra, tehát kultúránk, bajait, betegségét, mételyeit mutatja ki és ennek alapján fedi fel a valóságot: műveltségünk telében vagyunk a múlt század eleje óta. Nincsen mentség, Nyugat reménytelenül halad a halál felé és a 22. század már más műveltséget és fajt talál helyünkön. Könyvének végén, mint a halálharang zúg fel:
