Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

eleget tenni. Éppen ez a nagylelkű adóelengedés hozta II. Rákóczi Ferencet pénzzavarba és lett a fölkelés letörésének egyik legfőbb okozója. Ráeszmélt erre a fejedelem is és az ónodi országgyűléstől pénzt kért. A rendek meg is szavaztak két millió forint hadiadót; Rákóczi és Bercsényi ekkor a közadózás alapjára helyezkedtek és azt kívánták, hogy a nemes és a jobbágy egyaránt adózzék. Erről azonban a kiváltságaikat féltékenyen őrző rendek hallani sem akartak és a javaslatot visszautasították, éppen úgy, mint másfél századdal később az 1848-as törvényhozást megelőző időkben. De az egyenlő teherviselés felé vezető gnodoiatot és jóakaratot II. Rákóczi Ferenctől és néhány hívétől megtagadni nem lehet. Hiszen még olyan gazdag, származására gőgös és privilégiumaira féltékeny főú- is, mint gróf Forgách Simon, beleegyezett abba, hogy az ország klérusát, fő- és köznemességét minden földesúri jövedelem után az ország javára tizedfizetésre kötelezzék. íme, II. Rákóczi Ferenc tiszta eszméinek átalakító hatása még olyan oligarchák gondolkodásában is, akik egyébként hajlíthatatlanoknak bizonyultak minden egyéb földesúri kérdésben és tekintélytartásban.

Az is letagadhatatlan tény, hogy II. Rákóczi Ferenc hosszú hadjáratában feltűnően kimélte a parasztságot. Ezt korának egyetlen hadvezére sem tette. A parasztélet olcsó volt. Felelőtlenül rendelkezett vele minden vezér, minden katona. A szegénység javára a só árát leszállította, a robot és egyéb jobbágyi kötelmek teljesítése aló! felmentette mindazokat, akik vele együtt harcoltak.

Mindezek arra vallanak, hogy II. Rákóczi Ferenc valójában megbecsülte, oltalmazta és segítette a parasztot és élete legkívánatosabb, legboldogabb perce az lett volna, ha megéri, hogy ennek az agyonkínzott osztálynak sorsát véglegesen rendezhette volna az igazság és emberiesség jeoyében.

Krasznahorkán, az Andrássyak büszke várában őriz