Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

KELLER IMRE:

II. RÁKÓCZI FERENC TRAGIKUMA

Valamely fejedelem uralkodói képességét, rendkívüli tehetségét, erkölcsi gazdagságát és személyes tulajdonságaiból kiáradó tekintélyét legjobban igazolja az a mód, ahogyan nemzetét egy és oszthatatlan egységbe tudja összeforrasztani, egy közös célba egyesíteni és a széthúzó és egymás ellen forduló értékeket egymással kibékíteni.

Egy-egy országban különösen három felület mutatkozik leginkább alkalmasnak arra, hogy a tagok egymás ellen felvonuljanak, surlódjanak és egymással halálos harcba bocsátkozzanak: a vallás, a nemzetiség és végül a társadalmi tagozódás terén. Az első kettőt szellemi, a harmadikat anyagi igazságtalan elosztódásnak lehetne nevezni, mert mindháromban kimutatható egy uralkodó osztály, mely, legtöbbször, az összes rendelkezésére álló eszközökkel elnyomni, maga alá szorítani és kiszipolyozni akarja a hozzá nem tartozó osztályokat, felekezeteket és nemzetiségeket. De amíg a felekezeti türelmetlenség ellen védelmet talál az egyes személy az áttérésben, a nemzetiségi kérdés kellemetlenségeit elháríthatja azzal, hogy az uralkodó nemzetiségbe olvad bele, addig a társadalmi ellentéteket, — éppen mert anyagiakon nyugszik, — csak erőszakos: forradalmi úton lehet eltüntetni.

II. Rákóczi Ferenc rövid — nyolcesztendős fejedelemsége alatt — szintén szemben találta magával ezt a három bonyolult kérdést és míg az első kettőben általános megnyugvást tudott hozni fejedelmi bölcsességével, igazságosságával és általános keresztényi felebaráti szeretetével, addig a harmadik kérdésben csak gyenge kísérletig tudott eljutni. Végleges eredményt nem mutathatott fel. De kísérletével is messze, igen messze megelőzte korát. Ismerkedjünk hát meg