Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Virsik Mária: Keressük egymást (vers)

VIRSIK MÁRIA:

KERESSÜK EGYMÁST

Tudom, eddig sok asszonyt öleltél, die csókjuknak idegen ize volt.

s elhagytad őket, — vagy ők hagytak el,

— gyenge

lángot léghuzam is elolt.

Tán még soká bolyongsz majd egyedül kell, hogy még sokat szeress és temess, asszonyok, lányok közt kalandozzál, mert mindegyikben csak engem keresszl

Engem keressz — s én téged kereslek egy-egy rokonszenves férfiarcban, ám, ha megszólal — nem a te hangod, s lelkem a leikéről visszapattan.

Keressük egymást, hol bizó hittel, hol tétován, lankadva, csüggedve;

a szívünk gyarló, ingó iránytű,

s nincs csillag, mely egymáshoz vezetne.

— Keressük

keressük az igazi párunkat, az egyetlen, édes, örök Társat;

tudjuk, hogy van, de aggaszt a kétség, hogy a miénk nem jutott-e másnak.