Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Szabó Pál: Magyarok
ágy és jaj, de minden ékességek virága ez a kibontott mellű asszony... Künt zsolozsmát zeng a hazaindulók elé a hold és védelemmel borul le rájuk a sziget éjszakája... Ö marad, ő itt marad, hiszen ez a sziget már az ő hazája, az ágy az ágya és ez a nyílló virág az asszonya... Nem idegen virág. A szíve, lelke, vére virága. A csókja? Az az egész világ. Kidobta magából az a föld, kidobta, százszor elárulta. Bolondok közé zárta, sokszor halálra szánta. — Kakuk ... — mondotta újra a famadár. Egy fertály egyre... Odább lépett a hold, levonta az asszony melléről leplét. Most a haját, arcát babusgatta vele és a fiú bozontos fejét vetítette fel a kárpiton. Nagy János felkönyökölt, úgy nézte az alvó asszonyt. Az alvó aszszonyt nézte, de szíve, lelke az öreg bibliás ember lépteit leste, hogy vájjon nem kopog-é fel hívón, hívogatón az ablak alatt? De csak a mélységes csönd van felajzva az éjszakára és a csöndön túlról, nagyon messze valaholról figyelmeztető üzenet jön elnémult frontok, háborgó tengereken át... jön, jön az éjszaka szárnyán hozzá az üzenet és ez az üzenet mintha rég megholt főhadnagya szava volna hazáról, édesanyjáról, a geszti fákról... Az asszony megmozdult és feje fölé nyújtotta kezét, vagy a tova tűnő holdsugár után? Ki tudhatja azt, hogy álmaikban mi után vágyakoznak az asszonyok? — Kakuk..,. kakuk... karatyolt tovább a famadár. Két fertály egy ... — Megyek, elmegyek... tört fel a fiú leikéből a síró vágyakozás. Az asszony fölé hajolt, hogy mindörökre leikébe vésse képét. Szívébe zárja lélegzését, ezt az Isten muzsikáját. Megigya alvó testének illatát ...hogy soha ne szomjúhozzon rá vissza. Nem akarta, de a leikéből kicsordultak a szavak ... a leikéből, de a leikébe vissza ... : — köszönöm neked, te megáldott jóság, hogy előtted nem voltam ágrulszakadt. Köszö-
