Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?

Ám ő vak konoksággal, úgylátszott engem tartott annak az értő léleknek, aki előtt a saját lelkét kitárhatja.

Irtózatos hosszadalmassággal elmesélte nekem Cucuricsuk szerelmi kalandjait és még részletesebb kommentárokkal fejtette ki általában a szerelemről való nézetét, az egyes esetek kapcsán.

De még ez is mind megjárta volna, ha Cucuricsuknak nincs az az angolos tulajdonsága, hogy előadása közben sűrű keresztkérdésekkel kontrollálja, vájjon hallgatója kellő feszültségben figyel-e rá?

— Hát

mit szól önkéntes úr?

Ez a faggató mondat lépten-nyomon fölrezzentett indolens merengésemből a Cucuricsuk részéről. És eznem volt tőle puszta szólásforma. Hanem igenis megvárta kérdésére szabatos válaszomat. Csak persze ennek a válasznak katonásan velősnek és rövidnek szabadott csak lennie, máskülönben Cucuricsuk tüstént közbevágott és folytatta értekezését, vagy históriáit.

Nos hát, ebben a majdnem egyoldalú beszélgetésben érkeztünk el Cucuricsuk őrmesterrel addig a pontig, ahol ő is kifogyott végre a múlt és jelen konkrétumaiból és a jövő lehetőségei felé fordult.

Jelesen elikezdett nekem beszélni az ő leendő házassága sánszairól.

*

— Tudja

önkéntes úr, volna nekem a városban kész párti száz is. De számításba előttem csak két lány jöhet. Ezt a kettőt fogom csak meglátogatni, ha Isten is úgy akarja és hazakerülök valaha innen a harctérről, akár vége lesz ennek a ronda háborúnak a télen, mint hírlik, akár megsebesülök és kórházba haza kéretem magam, akár szabadságot is kaphatok, mint beszélik ezt is, hogy parancsba jön ... Szóval, az egyik lány, akire gondolok, egy csudacsinos és nem is szegény lány. Egy a hibája csak, hogy nem az az otthon