Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?

barátkozni a szabályzat szerint, mint tisztjelöltnek. Az önkéntest küldik ki, ha már altiszti rangot kapott a legkeservesebb föladatok megoldására, azzal az indokkal, hogy intelligenciája qualifikálja rá. Viszont az önkéntesnek áll készen a fele elismerés és dupla korholás, ugyancsak az intelligenciájára való hivatkozással.

¥

Hát én ezerkilencszáztizennégy őszén egyévesönkéntes voltam künn az istenátkozta galíciai harctéren. Ott kaptam három csillagot a galléromra a tűzvonalban, öt hosszú hónap alatt.

Vagyis megálljunk!

Mert ez a történet, amit itt elmondok, még abból a kezdő hetekből való, amikor altiszt sem voltam, hanem közönséges krumplivirág-nélküli, rajvezető önkéntes.

*

Tartalék voltunk! Rettentően lökdöstek ide-oda bennünket, egyik hadtesttől a másikig. Ez azt jelenti, hogy néha húsz-harminc kilométert csak úgy két menázsiosztás közt, naponta megtettek a századunkkal.

Egyszer riadó van egy éjjel tizenegy órakor. Állj kettősrendekbe baka! És elindulunk. Hogy hová? Előre? Hátra? Senki sem tudta!

Elég az hozzá, hogy egész éjjel meneteltünk. Hajnalban valami rongy tanyánál kapunk reggelit és pár óra pihenőt. Ugyancsak egy új századparancsnokot, egy vadászfőhadnagyot kaptunk ottan.

Hát ez a vadászfőhadnagy aztán, egy olyan rémes menetelést csináltatott végig a századdal, amilyenre a legöregebb harcosok sem emlékeztek.

Ez a vadászfőhadnagy a század előtt adta ki harsányan a parancsot a szolgálatvezető őrmesternek.

A mars alatt maródivizít nincsen! Ahová érkezünk, ott a század mai létszámát akarja látni. A szolgálatvezető őrmester kivont karddal megy a század vé