Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből
kozom, hogyan lehet egy ilyen aljas áruló labbanc társasággal egyáltalában szóba is állni... Huny ad: Az ilyen kegyelemnek ára is van. Milyen árat fizetett uram bátyám érte? Váczy: Nem mondom, nagy árat... De olyat, hogy a főemberek kivételével talán mindnyájatokon segíthetek... Huny ad: Milyen árat?!!! Árvay: Mi az a nagy ár!!! Váczy: Miért is tagadnám. Nem magamért tettem... (Egy írást vesz elő belső zsebéből és Hargitának nyújtja.) Itt van... Olvasd el ezt... így jutottam én olyan hamar Párisba ... Hargita: (Mohón kap utána, széthajtja és olvassa. Rövid néma csend után az írásból betűzi.) „... als Bote der österreichisch-kaiserlichen Regierung..." mint az osztrák császári kormány követe?... (Kérdőleg Váczyra néz.) Nem értem egészen ... Váczy: Császárpárti lettem, fiam... miattad... (A többiekre néz.) Miattatok ... tiértetek ... Hargita: Énértem?... Énmiattam? ... Huny ad: Nekünk nincs rá szükségünk!!! Arvay: Nekünk nem kell a kegyelem!!! Hargita: (Elönti a düh, az írást az asztalra csapja.) Ezért számolnia kell Kegyelmednek Isten és ember előtt!!! (Kardot ránt.) Védje magát, vagy leszúrom és megölöm magamat is... Váczy: (Nyugodtan kardot ránt.) Ha úgy akarod, fiam... Nekem úgyis mindegy... Hargita és Váczy: (Egymásra rohannak, kardjaik összecsengnek.) 4. jelenet (Kint kürt harsan fel.) Hargita: (A kürtszó hallatára fáradtan leeresztik a kardot.)
