Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből

Feled: De mi közünk nekünk az országgyűléshez?

V á

c z y: Úgy van, úgy ... (Elgondolkozva.) Mi közötök nektek, meg a Nagyfejedelemnek? ... Azt én is szeretném tudni... Hol van most a Fejedelem?

Huny ad: (Lassan magyarázva.) Bellevue marquisnál van nagy fogadtatáson. Ettől az estétől sok minden függ, mert a marquis igen bennfentes a királyi udvarban...

V á

c z y: Akkor még a Fejedelem se igen sejti... mert

ha tudná ... ki tudja ...

Hargita: (Szeretetteljes indulattal.) Ne játszón itt velünk apám-uram, mert még a végén egészen dühbe hoz!

Váczy: Nem én hozlak dühbe, kedves fiam, hanem az, amit épen mondani készülök. A magyar országgyűlés egy új törvényt hozott. Ahogy megtudtam, lóhalálban jöttem ide ... (Emelt hangon.) Mert ez a XLIX. törvénycikk a legborzasztóbb valami, amit valaha is hallottatok... (Hevesen.) Mert hogy II. Rákóczi Ferenc... a Nagyfejedelem ... a magyar nemzet büszkesége hazaáruló legyen.

Hargita: (Felugrik, magából kikelve.) A magyar országgyűlés a Fejedelmet hazaárulónak?... (Homlokához kap.) Jól hallok?... Nem álmodom?... Nem káprázik a szemem?...

Feled: (Az asztalra csapva.) Akkor az nem magyar országgyűlés... az labbanc gyülekezet...

Váczy: (Emelt hangon.) Pedig így van... A magyar országgyűlés a Fejedelmet és bujdosó társait, akik az amnesztiát eddig igénybe nem vették, a haza nyílt ellenségeinek, hazaárulóknak és az igazi szabadság felforgatóinak bélyegezte és összes javaikat a királyi kincstár számára lefoglalandónak jelenti ki...