Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből
tad, mikor megsebesülve órák hosszat feküdtél eszméletlenül a vízben ... Huny ad: Csak egy kis nyilalás a homlokomba, itt, ahol a sebhely van ... Feled: (Felindultan a szín elejére jön, int Hargitának, hogy hallgasson már.) Nem tudom, mit kell annyit arról a trencséni csatáról beszélni. Megvolt és vége... (Félig a nézőtér felé.) Nem is tudom, mit irkái a felesége annyit ennek a pipogya Hargitának... sokkal jobban járna ő is, ha inkább mást csinálna... Hargita: Kicsoda???!!! Feled: Hát a feleséged... (Hunyadhoz.) Mit gondolsz, cimbora, mit akarok mondani? ... he-hehe ... Hargita: (Dühösen Feled felé ugrik.) Nem, ezerszer nem. Ezt már nem hagyhatom... Hogy valaki így beszéljen róla! Elvégre nem vagyunk labbancok... Feled: (Kirívóan Hargitához.) Kurucok vagyunk... Hargita: Döntsön köztünk a kard és a vér... (Megragadja kardját és ki akarja rántani.) Feled: (Kardjához kap.) A kard és a vér... Huny ad: (Közéjük ugrik.) Drága cimboráim! (Hargitához.) Csak nem veszed olyan főbenjáró esetnek a Feled incselkedését? Hargita: (Félre akarja tolni Hunyaaot.) Csak te ne avatkozz ebbe bele... Ez az én dolgom!! Huny ad: Vitéz pajtásaim! Gondoljatok arra, mit mondott a Fejedelem ... Hogy mielőtt két kuruc egymásra kardot ránt, higgadjanak le előbb egy egész nap és egy egész éjjel ... Hargita: Igazad van... a Fejedelem mondta... és mi most csak szegény bujdosó kurucok vagyunk... (Visszatolja kardját.) Feled: (Elengedi kardját.) Nektek ma este nagyon pipogya kedvetek van ...
