Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből

... Ne folytasd, ne folytasd ... Tudom úgyis, mit akarsz ebből kihozni...

Huny ad: (Jön jobbról.) Adjon Isten, vitéz barátaim! Hargita: Hozott Isten közénk... Ülj le szépen!

Huny ad: (Leül az asztalhoz.) Mivel űzitek itt az unalmat?

Feled (tréfásan Hunyadnak int.) Tudod, Hunyad, itt az ideje... Minden hónap elsője után jön a nagy pecsétes levél a Hargita asszonyától és ilyenkor kezdődik a ceremónia...

Hargita (Dühösen.) Hagyd azt az utálatos szót... tudom, hogy az a csavaros eszű Mikes találta ki. Ha még egyszer a szádra veszed, akkor nem olvasok nektek ma este semmit...

Feled: (Legyintve.) Hja, nem félünk mi attól. Te úgy sem tudod megállni, hogy fel ne olvasd nekünk a feleséged leveleit. Neked ez már valóságos szenvedélyed...

Hargita: (Rá se figyel társaira, elgondolkozva nyúl zsebébe és onnan egy nagy csomó levelet kotorászik elő.) Itt vannak, itt. Ma jött éppen az ötvenedik... Nagy idő az, te nagy Isten... •

Hunyad: Bizony, már 1715-öt írunk és 1711 télvége volt, mikor elhagytuk Magyarországot...

Feled: Veszekedett hideg szél fújt akkor a beregi hegyekben ... És te Hargita olyan kemény szívű akartál lenni, hogy azt mondtad, ászéitól könynyezik a szemed ... ha-ha-ha. (Hangosan nevet.) Hargita: (Nem hagyja magát zavarni.) Azóta minden hónapban kaptam egy levelet. (Leteszi a levélcsomót az asztalra.) Ma kaptam az ötvenediket, ma jubilálhatok fiatal 25 éves fejemmel...

Hunyad: Ez volt hát az oka, hogy meghívtál bennünket ide egy kis jó bordeauxi borra?

Hargita: Csodálkozom, hogy csak ketten jöttetek. Már 9 óra van.