Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér
II. bujdosó: Csak annyit mondjanak, jó helyen járunk-e? Ajtónálló: Nagyságos fejedelmünk szállásán vagytok. I. bujdosó: (Térdre esik, magával rántja a másikat is) Eloltod hát végtére éhemet, szomjamat, nagy Isten?! II. bujdosó: (Kapkodva szedi elő a tárogatóját. Feláll.) Akkor hát... hát akkor... szólalj te! Szólalj!!... Halljanak tégedet!... Én is halljalak!! Szólalj! Szólalj!! Szólalj!! (Megcirógatja a tárogatót, belefuj. Egy-két dallam után.) 11. jelenet. Voltak, Rákóczi, Török úr, Szerzetes. Rákóczi: (Kilép a fenékajtón, nyomában a török s a szerzetes. A tárogatószó ebben a pillanatban abbamarad. Mindnyájan meghajolnak.) Ki fújja ilyen szép régi módra? II. bujdosó: (Kitörve, extázisbán.) Most itt van! Deres táltoslován most ugratott le a hegyről! Lepattan róla!... Most látom aranyhaját, süvegét, buzogányát, erős mosolygását!... (Az első bujdosóhoz.) Szólt is mán hozzánk? Ugye szólt? Hallom! Én hallom!! I. bujdosó: Szólt... Vak és süket szegény, azért ordít annyira... De jól mondja, itt van hát!... itt vagyunk hát!! Ajtónálló: (összébb tereli a két bujdosót.) Nyugodalmasadban viselkedjetek. Rákóczi: (Karosszéket hoznak a középre, leül belé.) Jöjjetek közelebb ... Engedjétek őket... (Elhelyezkednek: Mikes, a szerzetes, az ajtónálló a Fejedelem karosszéke körül. Balról a két nő, a török és előttük a herceg. Jobbról a két bujdosó.) II. bujdosó: Édes fejedelmi királyónk... régen
