Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Zapf László: Nyitrai írók könyve

és nem a megkapó kidolgozásra helyezte a fősúlyt. Élvezetesen és humorosan írta meg Lósy Béla a régi világból datált „Kaisznák úr megveszekedése" c. víg anekdotáját. Kened i Erzsébet novellái és versei szintén a kötet értékesebb és érdekesebb darabjaihoz tartoznak, bár elgondolásukban soKSzor a felszínen maradnak s a forma és gondolat közti diszharmónia néha zavaró hatással van.

Halasi Lipót és Ungváry Elemér sikerült műfordításokkal szerepelnek az antológiában. Thuróczy Tibor, Horváth Nándor, Mittuch József, Pécsi Jenő, Dombay Hugó, Ethey Gyula és Ungváry Ferenc mind olyan dolgokat közölnek le, amiket érdemes elolvasni, s bár egyik-másiknál a műgond, vagy a művészi Készség hiánya érezhető, mégis azt mondhatjuk, hogy olyan témákat pendítenek meg (pl. Thúróczy a hitvesi hűség, vagy az isten-hit kérdőjelét), hogy az olvasó közönség az egész antológiában egészben véve érdekes és szép olvasmányt kap kezébe.

Bár elismerjük, hogy a művészet és minden emberi művészet egy bizonyos magasabb pszihológiai értelemben dekadencia az egészséges és problémátlanul tenyésző élettel szemben. Mégis ma az emberiség egyáltalában nem művészi gyökerű dekadenciájának és életcsömörének fénykorában nagyon sok induló írót vagy irodalmi vállalkozást a túlságosan szinte kéjesen elharapózott dekadencia, bizonyos megfeneklett életcélok, eszmék, vagy emlékek körüli hasztalan körfogás tesz lehetetlenné. Különösen megfigyelhetjük ezt a mi kisebbségi életünkben. Azért felhívjuk a figyelmet arra a fiatalos, bízó életkedvre, arra a buzgó élethitre, mely a nyitirai írók könyvének túlnyomó részét jellemzi s ami főleg ,a> felelőtlenkedés megkerülésével, az egyetemes élet és kisebbségi életünk abszolút emberi értékeinek megbecsülésében nyilvánul meg. A nyitrai írók könyve nemcsak a bátor irodalmi kezdeményezésben, hanem eb ben is követendő példa lehet.