Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Béllyei László: Ifj. Bolyky János verseiről

érzékről és elmélyülni tudó gondolatokról tesznek tanulsá­got. További fejlődése folyamán különösen oda kell töre­kednie, hogy nyelvezete egyre súlyosabb és súlyosabb le­gyen, hogy kifejezéseit is épen úgy élete mélyéről vegye, mint gondolatait. Egészen biztos, hogy tud bánni a súlyos veretű költői nyelvvel, mikor például azt írja bányász ba­rátjáról: „Talán arany, talán gyémánt, álmaibó: egy-egy darab, — markába, ha összeszorul, csákány izzadt nyele marad." A kötet legszebb versei: „I. osztály, II. osztály, III. osz­tály", „Az én földem", „Áldj meg tavasz" és „Parasztok him­­riusa", melyben a parasztok így énekelnek: „Mi vagyunk a fűben, mi vagyunk a fában; esti litánián könyörgő imában szavunk imás szózat, nekünk himnuskezdet: Segítsél meg Isten! . . . Mi vagyunk a nemzet!"

Next

/
Thumbnails
Contents