Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Béllyei László: Ifj. Bolyky János verseiről

a magyarság hibáit, belső bajait. A nagy nemzeti lendítő, delejező erő hiánya az, amit leginkább fájllal. (Új jegenyék nőnek.) Ö is, miniti ma annyian, a falusi parasztban látja a nemzet ős rezervoárját, biztonságát, fáj neki a pusztuló ma^ gyár parasztosztály sorsa és egyik versében a fájdalomtól megittasuiva valóságos parasztiimádatnál köt ki. (Parasztok himnusa.)

A kötetben öt olyan vers van, amelyekben másokról, rajta kívül álló személyekről ad életképet. Ezek közül legsikerültebb az „Éhes ember" című vers. Legtöbb versének témája azonban az egyéni sors és az egyetemes embersors. A rövid emberi élet tragikuma van benne az „I. osztály, II. osztály, III. osztály" című versében: mikor az élet napja felkel a gyerekember előtt, mindig első osztályon indulunk el, aztán mindig több illúziót kell elveszítenünk, míg végül a végállomáson azt kiáltják a kivénült embernek: „Te gyalog mehetsz, vén tarisznyás". Az emberi életet ilyen pesszimisztikusan látja, bár örömmel terjeszkedik ki arra a sok vigasztaló élményre, arra a sok emberi boldogságra, mely a végső konzekvenciák levonásához, a végső pesszimizmushoz vezet. így az életben annyi ujjongás, annyi öröm van, hogy a halálig menni nem nehéz. (Mikor meghalok.) Az ember nem megy egyedül, mély filozófiát, nagy titkokat és egy egész történelmet hordoz a vállán s mikor elvegyül az élet többi dolgai közé, minden emberi szomorúság ellenére is érdemes élni:

„Áldj meg Tavasz!

Porozd be a homlokomat, maggá avass.

Teljesedjek.

Legyek gyümölcs, kit ringatnak rónák, hegyek."

Ebből a példából is látjuk, hogy Bolyky János versei pontosan és szabályosan kötött formákban vannak írva. Egyetlen vers sincsen a kötetben, mely ez alól kivételt képezne. A modern szabadversek könnyed légkörében mindig örömmel kell köszöntenünk azt, aki formaművész is akar lenni, a vers külső formájának, a verssoroknak, ritmusnak és pontosan csengő rímnek a művésze. Bolyky minden egyes versében látjuk ezt a törekvést, a vers technikáját valóban jól érti. A formaművészet tipikus formájával, a szonettel is megpróbálkozik. (Tükör előtt stb.) Sok gondot fordít a vers