Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Telek A. Sándor: Az idő kereke alatt (vers)
TELEK A. SÁNDOR: AZ IDŐ KEREKE ALATT Én már nem leszek soha okosabb: Bölcsesség, jóság, szeretet, élet Minden elhagyott régen, jaj, régen. Rianás-jégen. Járom a puszta nagy mindenséget... A bölcs ilyenkor meleg szobában A kályha mellé támasztja hátát S hasát hizlalva melegszik lomhán. S én bús-mogorván Kutatom künn az idő járását... Pedig mi haszna: Mindenha idő Úgy is elforog iránytalanul. Az ember úgy sem szabhatja útját Száguldva fut át Sorsunk kimérve legyen jól-balúl. És mégis dörén beleakasztom Karom ez idő vén kerekébe, Hogy megforgassam, vagy megállítsam Álom-ittasan S a forgó kerék ledob a mélybe ...
/
