Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Szitnyai Zoltán: Kezdődik az élet

volna tegezniök. Most már ők is urak, felnőtt férfiak, Mladonyák Árpád úr, Horák úr, Cservenka úr és Csóti úr. Mind a négyen párbajképes emberek. Ha teszem valamelyik volt tanár megsértené őket, akkor lovagias elégtételt kellene kérniők, mert aki ezt nem teszi, azt kigolyózzák ... Honnan is golyózzák ki? ... Nohát igen, kigolyózzák a kaszinóból, ahová természetesen be kell lépniök — és az úri társadalomból. Élénken maguk előtt látták a fekete golyókat, amiket ilyen esetben az úri társadalom tagjai ejtenek a becsület urnájába Ezentúl már egymással szemben sem használhatják azt a hangot, mint az iskolapadban s ha teszem a Miska azt mondaná Csótinak, hogy marha, akkor Csótinak kötelessége lenne ezért Miskától elégtételt kérnie Miska kevéssé értette a lovagiasság szabályait, nem ment a fejébe, amiket Csóti fejtegetett s rövid tűnődés után kijelentette, hogy Csóti úgylátszik meghülyült és ezért beszél ilyen marhaságokat össze-vissza. Csóti figyelmeztette, hogy gondolja meg, miket beszél, becsületügyekben nem tűr tréfát még a legjobb barátjától sem. Elvonult a társaságtól és néhány lépésről magához kérette Árpádot és Cservenkát. Megbízta őket, hogy nyomban kérjenek lovagias elégtételt Miskától. Azok megbízójuk névében ünnepélyes ábrázattal visszamentek ahhoz a bokorhoz, ahol időközben Miska már meg is bánta, hogy elragadtatta magát. Ugyan még mindég marhaságnak tartja az ilyen komédiákat, de mivel ő nem ért a lovagiassághoz, hát inkább hajlandó lovagias elégtételt adni Csótinak. A segédek visszamentek ahhoz a bokorhoz, ahol a megbízó várta a választ. Csóti tudomásul vette Miska kijelentését, ő nem ragaszkodik a fegyveres elégtételhez. Most már semmi akadálya sem volt annak, hogy kezet fogjanak egymással. A sérelem el lett intézve a lovagiasság szabályai szerint, a segédek majd elkészítik a jegyzőkönyvet és Csótit nem golyózhatják ki a kaszinóból, amelynek